Bullying - Az én történetem

Bevezetés:

A mai bejegyzésemben a bullying-ről azaz az iskolai kiközösítésről lesz szó. Biztos vagyok benne hogy mindenkit kicsi érint ez a téma. Biztosan láttatok olyan gyereket aki bántottak a kortársai. Rosszabb esetben tapasztalhattátok azt is hogy titeket szekáltak vagy aláztak meg. Velem az útóbbi történt még tavaly. Ezt szeretném nektek elmondani és tanácsokat adni nektek hogy ezt hogyan lehet megfékezni.

A kezdetek / Gólyatábor:

Tavaly voltam NYEK-es tanuló, ekkor váltottam intézményt és ekkor mentem új suliba. Emlékszem hogy a tavalyi gólyatábor kifejezetten nehéz volt nekem mert itt az lett volna a lényeg, hogy minnél több kapcsolatot kialakítson a gyerek, ami nekem nem annyira jött össze. Próbáltam szociálbilisnek tőnni ami össze is jött. Nem akartam hogy rájöjjenek hogy autista vagyok. 

Természetesen az én osztályfőnököm nagyon szemfüles volt és már gólyatábor után tudta hogy spektrum érintett vagyok. A szakértői vélemény alapján sejthette. Pedagógusból volt nyilván nem én voltam az első gyerek akit tanított. Névtelen osztálytársam elmondása alapján neki kettő nap alatt nem jött le hogy autista vagyok mert nagyon nyílt voltam mindenki felé. Ezt nevezik "masking" azaz maszkolásnak. Ez azt jelenti, hogy maszkolod az autizmusodat, és nem akarod hogy erre más rájöjjön. De hát, sajnos ez nem egy olyan dolog amit lehet rejtegetni. Ez 1 hónap alatt kijött. Névtelen barátomat idézve már októberben leesett nekik hogy más vagyok mint a többi.

Beilleszkedés az osztályba:

Ahogy említettem azt osztálytársaimnak egyből leesett hogy nem vagyok átlagos gyerek. És hát itt jön képbe a bullying. Látták hogy védtelen célpont vagyok és hogy nincs annyi barátom, és hát a csesztetők mindig ilyen prédára vadásznak. Nem is telt sok időben szeptember második felében már rám száltak és rosszabbnál-rosszabb megjegyzéseket kaptam tőlük. Névetenül megemlítenék 4 gyereket akik nagyon sokat bántottak abban az évben. Ők tőlük nagyon sokszor megkaptam hogy autista vagyok vagy azt hogy Aspergeres. Nagyon sokszor utalgattak arra hogy nekem nehezebben megy a barátkozás. Természetesen az osztályfőnökömnek jeleztem hogy baj van és ezért tartott egy előadást az iskolás gyerekek bántalmazásáról és mondta nekik hogy ha ilyet látnak akkor segíteni kell és empatikusnak kell lenni. Ez nem segített a problémán. Napról-napra azt éreztem hogy rosszabodik a helyzet. 

Ezért meghívtuk a pszichológusomat aki nekem hetente fejlesztést tartott. Meghívtuk a sulimba, hogy tartson egy előadást az autizmus spektrum zavarról és hogy ennek a betegségnek mik a velejárói. Az elődás úgy volt megtartva hogy az nagyon passzoljon rám és hogy belássák az osztálytársaim hogy tényleg abba kellene hagyni egymás piszkálását. A második félévben már enyhült a helyzet mert ez idő alatt pár fiú ért annyit hogy ehhez a dologhoz nem így áltak többé hozzá. Egyébként volt a fiúknak egy közös csoportuk és abból kirúgtak engem arra hivatkozva hogy fura vagyok. Ez az érzés nagyon megalázó volt. Ezért decemberben 2 osztáyltársamnak elmondtam hogy autista vagyok és hogy ezért vagyok fura. Ez a kettő gyerek hihetetlen nagy empátia készséggel rendelkezett és mondták, hogy ha van valami bajom akkor nyugodtan furduljak hozzájuk.

2. félév:

Névtelen osztálytársam elmondása alapján voltak szünetek amikor csakis rólam beszéltek meg mindig kitaláltak olyan dolgokat amivel engem megalázhattak. Az autizmusom miatt hipersensitive vagyok ezért ha ilyen csinálnak velem az nagyon megvisel engem. Augusztusban elmondtam a kettő fő szekálómnak hogy autizmus spektrum zavarral élek, ezért eddig ebben az évben már kímélnek és nem bántanak. Nagyon kényes kérdés a fiúknál a kézfogás kérdése. Volt olyan osztálytársam akinek nyújtottam az öltözőben a kezemet, de Ő azt visszautasította. Ebben a tanévben sokkal jobb a helyzetem és nagyon örülök hogy nem bántanak többé és hogy kezet tudok Velük fogni.

Ajánlott videó erről: