Metakommunikáció

A kommunikáció jelent van a minden napokban. Nap, mint nap használunk kommunikációs eszközöket. A kommunikációnak két fajtája van: Verbális és nonverbális. Ebben a bejegyzésben a nonverbális kommunikációról / nem nyelvi jelekről lesz szó.

Metakommunikáció:

Egyik legfontosabb fajtája a minden napi információ átadásnak mégsem beszélünk róla. Ha megemlíítik ezt a szót nekem elősször a mimika jut eszembe, az arcjáték. Ezzel fejezzük ki az érzelmeinket. A pszichológiában 6 fő érzelem van: öröm, düh, szomorúság, meglepődöttség, ijedtség és undor. Természetesen még vannak érzelmek ezen kívül is. Nagyon fontos ha előadást vagy prezentációt adunk elő akkor mindenféleképpen kell gesztikulálni. Ezzel fejezzük ki a mondat szavai között az értelmi kapcsolatot. Még ide tartozik a szemkontaktus, ami elengedhetetlen egy kölcsönös barátságnál / bizalomnál.Nagyon fontos a térköz szabáylozás. Nem feltétlenül szeretnéd ha egy fura idegen olyan közel menjen hozzád mint a legjobb barátod mert ez már a komfortzónádon kívül esik. Nyilván inkább megöleled az Anyukádat ezzel csökkentve a térközt, mint azzal az osztálytársaddal akivel eddig egy szót sem váltottál. Még idesorolnám az emblémákat ami nagyon sok mindent elárul rólunk. Nem mindegy hogy egy esküvőre szakadt farmerben vagy egy fekete zakóban jelenünk meg. Ezért nagyon fotntos hogy adjunk a megjelenésünkre. Nem mindegy hogy hogyan hordjuk a hajunkat. A kócos hajú lányokat általában megjegyzik az emberek.

Metakommunikáció ASD-s embereknél:

Az ASD az "Autism Spectrum Disorder" rövidítése, azaz a spektrum érintett embereket értjük ezalatt. Nagyon elterjedt sztereotípia hogy az autistáknak nincs szemkontaktusuk. Ez többségben igaz is. Ezért én sem szeretek mások szemébe nézni mert így vagyok beállítva. Tipikus tulajdonság az autista kisgyerekeknél hogy nem osztják meg az érzelmeiket a szüleikkel és, hogy ritkán látjuk őket mosolyogni. Ez teljesen igaz rám. Az osztáylfőnököm bele is írta a pedegógus véleménybe hogy ritkán lát nevetni, ami teljesen igaz. Teljesen igaz hogy pár autista nem érti a nem nyelvi jeleket és nem is tudja kifejezni azt. Ez rám is igaz pláne akkor amikor az osztálytársaim elsütnek egy szarkasztikus mondatot és én ilyenkor nem szoktam érteni a mögöttes tartalmat. A szarkazmus velejárója a nonverbális kommunikáció, azaz a hanglejtés(intonáció), a mimika ilyenkor megváltozik és én ezt általában nem szoktam érteni. A térköznél megemlíteném hogy pár autista nem szereti ha az emberek túl közel mennek hozzájuk és megérintik őket, ez nem igaz rám. A károsodott kommunikációs készségeink miatt nehezen megy a másokkal való interakció, a barátkozás. Hatalmas hátrányban vagyunk a neurotipikus emberekkel szemben akiknek a metakommunikáció megértése a kisujjukban van. Míg egy autista csak a mondat tartalmát érti meg.Természetesen a nonverbális készségek tanulhatóak szóval sok autizmus specifikus fejlesztéssel lehet javítani a helyezeten, de ehhez a szülők odaadása is kell, hogy járassák a gyereket mozgás terapeutához és pszichológushoz, mint engem is, ezért tartok itt ahol. Különben nem tanultam meg volna beszélni.