Szorongás autistaként
Bevezetés:
A szorongás jelen van a minden napainkban, és azt mondják, hogy egészséges is szorongani egy bizonyos fokig, mert javítja a probléma megoldó képességedet. Viszont nem érdemes átlendülni a ló túlodalára és görcsösnek lenni apróságokon. Velem az pontosan ez történt, mert én is szorongok, ezért a mai blogcikkemben leírom nektek hogy mik az intőjelei, ha valaki ideges és görcsöl. Én autista is vagyok egyútal szóval ezzel párhuzamba fogom hozni a görcsölést.
- Elzárkózás:
Én spektrum érintettként nagyon sokszor a szorongásom miatt kerültem a közösséget, mert féltem attól, hogy a barátaim mit gondolnak rólam. Gyakran ezért közösségi találkozókra el sem mentem, ezért a többiek antiszociálisnak tekintettek. Ezért mi általában a saját kis zugunkban elvagyunk és általában elég nekünk pár barát. Sosem szoktak ilyen emberek az osztály középpontjai lenni.
- Evési szokások:
Vannak olyan emberek akiknek az állandó aggodalmaskodás miatt megváltoznak az evési szokásaik. Ez igaz rám mert az utóbbi 3 hónapban sokkal többet ettem mint nyáron, ezért magamra is kaptam pár kilót és már nem tudok olyan szabályos fekvőtámaszt csinálni már. Természetesen ott a másik véglet akinek a szorongása miatt teljelsen összeszűkül a gyomra ezért kevesebbet eszik.
- Alváshiány:
Nem egyszer megtörtént velem, hogy nem tudtam egy hamar elaludni, mert a túlzott stressz miatt nem tudtam pihenni. Ez kialvatlanságot okoz és rossz hatással van a minden napokra.
- Nonverbális jelei:
Magamon is érzem hogy a külvilág felé jelzem nem nyelvi jelekkel hogy ideges vagyok. Ilyen nonverbális jel a repetivív viselkedés, tehát, hogy ismétlődő dolgokat csinál az illető. Itt nem a napi tevékenységekre gondolok, hanem például, víz öntése oda-vissza, labda dobálása oda-vissza, szaglás. Aki szorong az mindig fog valamit a kezével, ilyen például a stresszlabda, vagy az hogy rágod körmödet.
- Romlik a koncetrációs készség:
Mivel, hogy keveset alszik az illető, ebből következik hogy kevésbe tud oda figyelni az órákon vagy a munkahelyen. Vagy valami olyan tevékenység köti le a figyelmét amivel tudja oldani a szorongását(repetítív szokások, rituálék)
Tökéletességre való törekvés:
Nekem nem egyszer volt olyan hogy teljesítési kényszerem volt mert meg akartam feleni a mások elvárásainak. Ez a tevékenység is szorongás oldó. Ide sorolnám hogy mindig ki akartam tűnni valamivel a tömegből. Ilyen volt nálam a Rubik kocka meg a pszichológiai témák. Azért csináltam ilyen tevékenységeket mert kevesebbnek éreztem magamat, és ez visszavezethető az önbizalomhiányra.
- Túlzott igény a visszajelzésekre:
Rám ez az állítás teljesen igaz mert néha döntésképtelen vagyok és ekkor kikérem a mások véleményét, amit ők furának találhatnak. Mindig ki kértem mások véleményet mert nem voltam biztos abban, hogy amit csináltam az jó-e(önbizalomhiány). Amikor viszont jöttek a pozitív visszajelzések akkor megnyugodtam egy pillanatra.
- Kényszeres viselkedések:
Nálam nagyon jelen volt amikor 7-es voltam. Nagyon sok rituálém volt és kényszeres szokásom ami már elért egy olyan szintet, hogy nagyon későn feküdtem le. Ezt nevezei a pszichológia obszesszív-kompulszív zavarnak, ami egy szélsőséges formája a szorongásnak. Szokták kényszerbetegségnek is nevezni. Ilyen szokások voltak nálam az ellenőrizgetések. Tehát nagyon sokszor ellenőrizgettem, hogy minden be van- e pakolva az iskolatáskába vagy hogy be van-e zárva a ajtó. Nagyon sokat tanultam volt olyan hogy este 23:00-ig tanultam mert teljesítés kényszerem volt. Számtalanszor ellenőrizgettem, hogy be raktam-e a kulcsomat a táskámba. Autistáknak ez nagyon sokszor a betegség velejárója.
Én spektrum érintettként nagyon sokszor a szorongásom miatt kerültem a közösséget, mert féltem attól, hogy a barátaim mit gondolnak rólam. Gyakran ezért közösségi találkozókra el sem mentem, ezért a többiek antiszociálisnak tekintettek. Ezért mi általában a saját kis zugunkban elvagyunk és általában elég nekünk pár barát. Sosem szoktak ilyen emberek az osztály középpontjai lenni.
Vannak olyan emberek akiknek az állandó aggodalmaskodás miatt megváltoznak az evési szokásaik. Ez igaz rám mert az utóbbi 3 hónapban sokkal többet ettem mint nyáron, ezért magamra is kaptam pár kilót és már nem tudok olyan szabályos fekvőtámaszt csinálni már. Természetesen ott a másik véglet akinek a szorongása miatt teljelsen összeszűkül a gyomra ezért kevesebbet eszik.
Nem egyszer megtörtént velem, hogy nem tudtam egy hamar elaludni, mert a túlzott stressz miatt nem tudtam pihenni. Ez kialvatlanságot okoz és rossz hatással van a minden napokra.
Magamon is érzem hogy a külvilág felé jelzem nem nyelvi jelekkel hogy ideges vagyok. Ilyen nonverbális jel a repetivív viselkedés, tehát, hogy ismétlődő dolgokat csinál az illető. Itt nem a napi tevékenységekre gondolok, hanem például, víz öntése oda-vissza, labda dobálása oda-vissza, szaglás. Aki szorong az mindig fog valamit a kezével, ilyen például a stresszlabda, vagy az hogy rágod körmödet.
Mivel, hogy keveset alszik az illető, ebből következik hogy kevésbe tud oda figyelni az órákon vagy a munkahelyen. Vagy valami olyan tevékenység köti le a figyelmét amivel tudja oldani a szorongását(repetítív szokások, rituálék)
Nekem nem egyszer volt olyan hogy teljesítési kényszerem volt mert meg akartam feleni a mások elvárásainak. Ez a tevékenység is szorongás oldó. Ide sorolnám hogy mindig ki akartam tűnni valamivel a tömegből. Ilyen volt nálam a Rubik kocka meg a pszichológiai témák. Azért csináltam ilyen tevékenységeket mert kevesebbnek éreztem magamat, és ez visszavezethető az önbizalomhiányra.
Rám ez az állítás teljesen igaz mert néha döntésképtelen vagyok és ekkor kikérem a mások véleményét, amit ők furának találhatnak. Mindig ki kértem mások véleményet mert nem voltam biztos abban, hogy amit csináltam az jó-e(önbizalomhiány). Amikor viszont jöttek a pozitív visszajelzések akkor megnyugodtam egy pillanatra.
Nálam nagyon jelen volt amikor 7-es voltam. Nagyon sok rituálém volt és kényszeres szokásom ami már elért egy olyan szintet, hogy nagyon későn feküdtem le. Ezt nevezei a pszichológia obszesszív-kompulszív zavarnak, ami egy szélsőséges formája a szorongásnak. Szokták kényszerbetegségnek is nevezni. Ilyen szokások voltak nálam az ellenőrizgetések. Tehát nagyon sokszor ellenőrizgettem, hogy minden be van- e pakolva az iskolatáskába vagy hogy be van-e zárva a ajtó. Nagyon sokat tanultam volt olyan hogy este 23:00-ig tanultam mert teljesítés kényszerem volt. Számtalanszor ellenőrizgettem, hogy be raktam-e a kulcsomat a táskámba. Autistáknak ez nagyon sokszor a betegség velejárója.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése